Bye-bye

From now on this blog is not in use!

 

Other ways to find me:

BLOG >> jahsi.tumblr.com

PHOTOBLOG >> jahsiphoto.wordpress.com

 

 

Somogydöröcske over

Hát visszatértem a messzi-messzi tájról és harci sebeimet ápolgatom épp.

A tánctábor nagyon nagyon jó volt!! Rengeteg új ember, sok új lépés és sok-sok késő esti zumba meg horroros történetmesélés Elég pocsék időt kaptunk ki, de végül is a tánchoz ez majdnem jobb volt, mintha 40 fokban kellett volna megdöglenünk.

Én hétfő délelőtt érkeztem, úgyh az első órám tradi volt azt hiszem, ahol a Garden of Daisies-t tanultuk, ami már egy haladóbb set tánc (mondjuk csoportokra tekintet nélkül mindenki mindenből ugyanazt tanulta, ami kicsit fura volt nekem, mert nem mindenkinek volt meg mindenhez a megfelelő technikai szint, de mindegy…) és sikerült eljutni a lead végéig, ami nem túl nagy szám, mert haladhattunk volna gyorsabban is, de hát ez van. A többit majd videóról megtanulom! (A szerbeknek egyébként egy óra alatt ledarálták az egészet – mondjuk ők úgy vannak, hogy nincs hivatalos sulijuk Szerbiában és csak önszorgalomból kezdtek tanulni, szóval itt tudnak egyedül szervezett módon megtanulni dolgokat, és szépen hazaviszik a tudást fejben vagy videón)

Aztán jött Daca modern koreográfia óra, ami nagyon jóóó volt! Nem gondoltam volna, hogy a modern ilyen jól néz ki és ennyire tetszeni fog. Bár tetszett, be kellett látnom, hogy vannak jócskán korlátaim, mert pl. a kéz és a felső test használata nekem olyannyira nehézkesen ment, hogy őrület. Pedig Daca táncában minden olyan egyszerűnek és triviálisnak tűnt, mi meg egy egyszerű karkörzést nem bírtunk a lépés mellé tenni. Fail… Na, de ez az ír táncosok átka

Ez ment egészen csütörtökig + délelőtti 2 órás technikázás. Aztán délutánra kaptunk jazzt és céilit. Hát, a jazz se az én asztalom, ezt is be kell látnom (valójában arra jöttem rá, hogy az ír táncnál hozzám illőbbet nem is választhattam volna, mert csak az olyan kötött és szabályozott, mint amilyenre én vágyom), mert egyszerűen nem mennek ezek a szabad, hajlékony mozdulatok. Úgyh nem is nagyon erőltettem a jazz órára járást.

Aztán jött a sérülésem. Olyan szerda körül kezdtem érezni, hogy fáj a bokám, de péntek estére már olyannyira elviselhetetlen volt, hogy nem bírtam ráállni meg lemenni a lépcsőn, úgyh tiszta hadirokkant lettem (szóval meghúztam az Achilles ínam). Gábor amúgy fölvilágosított, hogy valszeg nem elszakadt, mert amikor Flately-vel ez történt előadás közben, akkor azt hallotta az egész közönség. Ez megnyugtatott. ^^

Jajj, és az esték! Minden este volt egy órás csapatépítés, ami persze mindig nyűgként éri az embert, de nem volt egyáltalán rossz és annak is örültem, hogy a szerbeket szétszedték, mert így ők is vegyültek és nekünk is lehetőségünk volt az angolt gyakorolni Utána pedig drága Gina tartott zumbát, ami isteni!!!!!! Annyira imádom azt a táncot – persze szigorúan csak barátokkal és csak bulik alkalmával, mert tudom, hogy lehet ezt tanfolyamokon is tanulni, de sztem ezt a táncot egyszerűen nem lehet komolyan venni. Én legalábbis csak bulihangulatban tudok ezzel szórakozni. De akkor olyan jó! 20-30-an rázni a seggünket meg illegni-billegni Shakirára meg Broken heels-re XDXD

SD amúgy aranyos kis hely, kb egy tenyérnyi lakossal és egy ritkán nyitva tartó kisbolttal, amit néhanapján elleptünk csupa kekszért meg nasiért. Apropó kaja: most voltam komolyan mondom olyan táborban, ahol minden menzakaja bejött. Olyan finomakat főztek, hogy mindent maradéktalanul elfogyasztottam, sokszor még repetát is kértünk (és komolyan, ki hallott már olyat, hogy lángost, dinnyét meg pizzát kapunk a menzán??? )

És végül említést érdemelnek az utolsó nap szerzett kis barátaink – két pici kiscica, akik közül az egyikkel nappal a boltba menet találkoztunk és úgy követett minket, mint egy kiskutya, aztán éjjel a buli után rá és egy kis barátjára találtunk az emeleten, a szobánk előtt egy széken kuporogva (!). Olyan kis tündériek voltak és olyan szuper okosak, hogy nyááááá. Szeretem az állatokat <3 ^_^

Ja, és persze a tábor alatt sem hanyagoltam a koreait: átvettem 3 új leckét és már a 26. leckénél tartok a 30-ból, szóval mindjárt jön a LEVEL 3!!!!! Jeeee. Na, és most bedőlök az ágyba

Kidobási láz

Azt nem tudom, mitől, de azt tudom, kitől.

Az biztos, hogy anyukám már régóta szenved ettől a szenvedélytől, és mostanra én is teljesen elkaptam, de egyikőnk sem tudja, honnan is ered ez a mindenre kiterjedő kidobási mánia.

A könyvlistával kezdődött a valódi láz. Már akkor is mindenki kérdezgette, hogy vajon elköltözöm, vagy mégis miért adok oda ennyi könyvet? Aztán jött a következő adag könyv, a felújítások és átfestések apropóján pedig a tárgykidobások. Persze ez már azóta megvan, amióta kicsi voltam, mert anyukámmal mindig együtt ültünk le a nyár kezdetén és dobtuk ki a negyed-fél szobám tartalmát. És mindig olyan örömmel töltött el, hogy megint kevesebb cuccom van.

De mostanra ez már rögeszmévé vált. Egyre jobban akarom csökkenteni a hozzám tartozó dolgok mennyiségét. Ma is leültem, hogy átnézzem a cuccaimat, és ismét egy halom könyv, papír, újság, ruha és egyéb dolog lelt otthont a szemetes mélyén. Persze nem mindent dobunk azért ki. Anyukám elve szerint, amit még bárki használni tud, azt kitesszük, odaadjuk, eladjuk, stb. Így szétválogatva mindent szemétre és odaadandóra, ismét egy mosollyal vettem tudomásul, hogy megint kevesebb cuccom maradt.

De hogy ez miért jó nekem? Azt szeretném én is tudni, de biztos köze van ahhoz, hogy kiskorom óta ici-pici lakást szeretnék (amilyeneket az IKEA-ban látni), amibe ugye eleve kevés holmi fér csak. Lehet, hogy ezért akarok mindentől megválni, hogy a végén gyökértelenül pár hátizsáknyi holmival oda mehessek, ahova csak akarok. Eddig elég jól haladok, de még mindig rengeteg minden lapul a polcaimon és a szekrényeimben. London előtt egy újabb roham következik!

 

What’s on

Mivel most épp esik az eső, gondoltam, egy kicsit összeírom az eddigi történéseket, mert különben úgy oblivionba vesznek, hogy soha nem tudom majd őket visszaszerezni

Nézzük csak. Először is vége a félévnek, ami egy nagy jeeee – lenne, ha drága Lojkó lenne oly kedves és kijavítaná az esszéinket, mert már lassan tényleg vége a vizsgaidőszaknak és ajánlom, hogy ne kelljen emiatt nekem a TO-ra járkálnom. Ő szúrta el, oldja is meg.

Aztán a félév vége egyben azt is jelenti, hogy kezdődik nemsokára a következő, de az már nem itthon, hanem Londonban. Víííííí! Már készülnek a listáim, meg már kezdem csoportosítani a dolgokat egy sarokba. Amúgy azt néztem, hogy meglepő módon nem fogok sokkal több mindent vinni, mint amennyit Oroszo-ba vittem. Főleg azért is, mert oda rengeteg készkaját pakoltam be, amit ide nem fogok vinni. Szóval végül is csak elegendő ruha, meg az elektronikus kütyüim és orvosságok kellenek. A végén csak sikerül megoldani a globetrotter álmom, hogy csak egy hátizsákkal menjek mindenhova!

Na, és akkor áttérhetünk a koreai mániámra. Mindenki kérdezi, hogy honnan jött. Hát, ez jó kérdés, mert ugye mindig azt mondom, hogy a Silla sorozat meg a szépséges Bidam <3 miatt kaptam rá, de azért ez nem lehet az egyedüli ok, mert hát sokféle sorozatot néztem már és azok nem ragadtak meg ennyire, úgyhogy biztos döntő szerepet játszott benne Bidi, de sztem az is, hogy már ki voltam éhezve egy új nyelvre, meg egy új szenvedélyre. Igazából untam már az oroszt, mert annak soha nem tudott lekötni a kultúrája, az angol meg ugye adott volt, hogy az életem. Más kellett, és ez a keleti kultúra tényleg teljesen eltér a miénktől, és nagyon is szimpatikus nekem a gondolkodásuk, a filozófiájuk, az érzelmi visszafogottságuk (!! ), de egyszerre a hihetetlen agressziójuk is. Mindent összevetve, nagyon vonzó az életük. És ugye a nyelv. A koreaival sztem hihetetlenül jól jártam, mert a 3 “nagy keleti” nyelv közül ennek a legkönnyebb elsajátítani az ABC-jét, és azért az sokat számít, hogy ha az ember már rögvest mindent el tud olvasni és le tud írni. Innentől kezdve pedig olyan, mint bármelyik másik nyelv. És nagyon nagyon szeretem!! Meg közben arra is rájöttem, hogy egyszerűen én csak különös írású nyelveket akarok innentől kezdve tanulni (kivéve a finnt és az írt ). Talán az van benne, hogy olyan érzés ilyen nyelveket tanulni, mintha egy feltáratlan erdő mélyére ásnád magad – Te meg tudsz fejteni egy olyan írást, egy olyan nyelvet és vele együtt olyan gondolatokat, amikhez mások nem tudnak olyan könnyedén hozzáférni. És sztem emiatt tetszettek mindig is az ilyen nyelvek/írások (lásd: egyiptomi hieroglifás korszakom, rovásírás, orosz&fehérorosz és koreai). Meg még valami, ami miatt most még vérszomjasabban csaptam le a koreaira az, hogy az ember (legalábbis én) úgy gondolja, hogy ezzel közelebb kerülhet azokhoz az emberekhez és az ő életükhöz. A koreai nyelvvel úgy érzem én is részt veszek Sillában, a szavakkal magamba szívhatom a régi idők csatáit, a sok történelmi eseményt és a koreai emberek lelkületét. Nagyon csöpögősnek hangzik, de sztem ez hajt igazán, hogy minél gyorsabban, minél hamarabb elsajátítsak egy nyelvet.

Tehát a koreaim szerintem jól halad. 3-4 hónapja kezdtem kb. és már befejeztem egy beginner könyvet, a TTMIK 2. leveljét gyűröm, Osváth könyvében meg már egy oldalas szövegeket fordítok/olvasok, szóval büszke vagyok magamra! És a nyár még hosszú, szóval ki tudja, hova verekedem még magam addig!!

Tanítás: na, az nagyon megindult. De ez persze megint viszonyítás kérdése. Mert persze rengeteg tanítványom van a múlthoz képest, de most, hogy kiderült, London mennyibe fog kerülni, úgy tűnik, hogy még mindig nem elég. De nagyon örülök minden tanítványomnak, akiket taníthatok, mert pénzt is keresek, meg tapasztalatot is szerzek. Meg végül is nekik köszönhetem, hogy rátaláltam egy újabb ösvényre, aminek eredménye a Short and Simple English oldalam!

Ezen az oldalon teszem közzé az eddig megírt worksheetjeimet, amik sztem elég jól sikerültek és újrahasználhatók is. Azért is találtam ki ezt az oldalt, mert ha én ezeket úgyis “szakmányban” gyártom, akkor miért ne profitáljon belőle más is, és nekem csak külön dicséret, ha valaki átveszi tőlem ezeket és esetleg még mond is rá pár keresetlen szót. Persze ezzel is titkos tervem a világ meghódítása, de csak szép lassan és kimérten By the way, a twitter oldala: http://twitter.com/#!/shortsimpleen

Fotózni sajnos az utóbbi időben nagyon nem tudtam, mert semmire nem volt időm. Többek között a táncra se, amit nagyon sajnálok, de minden nap olyan hulla vagyok, hogy már csak az kéne, hogy 1 órát utazzak azért, hogy 1,5 órát ugráljak, majd megint 1 órát utazzak. Kizárt. Viszont táborba megyek, ahol úgysem fogok tudni a tánc elől menekülni, szóval akkor talán egy kicsit visszahozhatom magam a régi szintemre és följebb.

Hát, sztem ennyi in a nutshell. Ebből is látszik, milyen gyorsasággal kezd köddé válni minden, ami a múltban történt. De sztem nem is lehetettek azok olyan érdekesek. Mindenkinek minden jót!

Egy kis bejegyzés

Na, jó rég nem írtam ide értékelhető bejegyzést, úgyhogy most erőt veszek magamon és nyugton ülök vagy 5 percig, hogy ezt megírjam.

Tehát, vizsgáknak annyi. Irodalmat egy életre kivégeztem, és most az a felemelő érzés tölt el, hogy végre azt olvasok csak, ami érdekel!!! És ezt ráadásul most könnyebben meg is tehetem a Kindle-ömnek hála, mert oda olyan könyveket is rátehetek teljesen free of charge, amikért nem adnék ki pénzt könyvesboltban, de így semmi gond. Ezeket el is olvastam az utóbbi időben:

• Terry Prachett, Neil Gaiman – Good Omens: isteni volt, vicces, szarkasztikus, adorable, szóval ajánlom mindenkinek, aki az apokalipszisről egy kicsit humorosabban szeretne olvasni.
• Barney Stinson – The Bro Code: na, ez az, amiért tényleg örülök, h van a Kindle, mert ez a könyv nevetséges. Nemcsak a tartalma miatt, ami tényleg hilarious és HIMYM fanoknak kötelező, hanem amiatt is, hogy mennyire kiveszi a vásárló zsebéből a pénzt. Mert ha valaki relikviának veszi, azt még megértem, de csak egy alkalomra tiszta pénzkidobás, mert annyi üres oldal van benne, hogy nevetséges. De akinek kellene, szívesen elküldöm! ^^
• Most olvasom Sue Townsend – The Growing Pains of Adrian Mole: fáj, hogy Adrian milyen egy kis naiv lúzer, de jó eredetiben olvasni
• ETA Hoffmann – A homokember: igaz, kötelező volt, de elektronikusan olvastam, és nagyon beteg és morbid volt XD
• várólistán:  Bill Bryson – I’m a Stranger Here Myself
  Lomb Kató – Így tanulok nyelveket
  Neil Gaiman – Neverwhere

Aztán, Londonnal kapcsolatban még nem volt nagy előrelépés. Írtam a londoniaknak, hogy van-e már valami news a kurzusokkal vagy a szállással kapcs, de nem válaszolnak (tipikus, és még mi merjük isteníteni a nagy nyugatot – semmiben nem különböznek tőlünk). Az itthoni etr-ből sem tölthető le semmi doksi, ami végül is nem rossz, mert addig legalább nyugi van, és nem kell eszeveszetten rohangálni TO és Balaci között. Viszont sajnos az a nagy helyzet, hogy csak 4 hónapra fogok ösztöndíjat és lakhatást kapni, bár még próbálkozom, de nem valószínű, hogy sikerülni fog. Viszont ha kapok munkát, amiben elég erősen reménykedem, akkor lesz pénzem szállásra. Meg most nyáron is dolgozni fogok látástól kukulásig, szóval sztem lesz keret arra, hogy maradjak januárra is.

Most csütörtökön koreai kertiparti!!!!! És nagyban megy a koreai tanulás is. Már a 2. level 6. leckéjénél tartok a TTMIK honlapján, úgyhogy van esély, hogy a nyár végére eljussak a level 3 végéig, vagy talán még a level 4 elejéig is, ami pedig már intermediate szint!!!! Vííííííííííííííííí Korea <3<3<3

Váhá, K-pop is likely to win the battle, I have to surrender – they are so pretty it kills (*.*)

숨을 곳도 찾지 못해 나는 피하려고 애써봐도 거부조차 할 수 업는 네개 갇혀버린 나 사랑이었다면 정말 사랑했던 거라면 내개 이러지는 말아 Her whisper is the Lucifer *나를 묶고 가둔다면 사랑도 묶인 채 미래도 묶인 채 커질 수 없는데 자유롭게 비워놓고 바라봐 오직 너만 채울게 너만 가득 채울게 거부 할 수 없는 너의 마력은 Lucifer 거부 할 수 없는 너의 마법은 Lucifer 다가서면 너는 마치 천사 같은 얼굴로 나를 사는 이유라 말하고, 말하고 너를 처음 봤을 때 짧은 순간 멈춰버렸지 누가 마치 내 심장을 꽉 쥔 채 놓지 않는 것처럼 (아직까지도) 너는 그렇게 내 맘을 다, 다, 다, 다, 다, 다 가져놓고 니가 없으면 내 맘이 다 타버리게 만든다 *나를 묶고 가둔다면 사랑도 묶인 채 미래도 묶인 채 커질 수 없는데 자유롭게 비워놓고 바라봐 오직 너만 채울게 너만 가 … Read More

via SHINee Shawols SG

London Erasmus update

Bár már egy hete kb. meglett az Erasmus előzetes eredménye, nem volt még időm ezt szavakba önteni (meg türelmem se ). Tehát, ami a lényeg, hogy az intézeti rangsorban a második vagyok (első a Roehamptonra) és az összes 29. Ebből ugye mindenképp vágnak úgy május elejére-közepére, de kizárt, hogy eljussanak hozzám. Egy lány szerint, aki szintén ott álldogált 18 embert szoktak általában kiengedni, szóval sztem ez elég biztosnak vehető, h kimegyek 5 hónapra Londonba!!!!

Anyukám szerint azért még ne éljem bele magam annyira, mert bármi megtörténhet, ami igaz is, de sztem ez annyira biztos, hogy ha mégsem megyek, akkor szétrúgom az egyetemet, mert nem véletlenül állítanak föl rangsort. Az azt jelenti, hogy hátulról fognak szórni és nem random bele-belekapnak a listába.

Úgyhogy már rögtön meg is vettem a National Geographic kihajthatós London kiskönyvét (ebből a sorozatból már megvan Dublin és Szentpétervár és sztem ez a legjobb útikönyvsorozat, mert van benne térkép és sok-sok kép és pont annyi információ minden látnivalóról, amit az én türelmem elbír), meg egy Moleskin útinaplót, ahova én irkálhatom, hogy hova mentem, meg mit tartok érdemesnek a megnézésre. Vííííí

Na, és akkor egy kis infó a helyről:

Roehampton is one of the newest universities in the UK, having been established in 2004. At the same time, through our four Colleges which have come together to found the University, we have a proud and distinguished history dating back to the 1840s, particularly in the field of Childhood Studies and Education. Our Colleges were also among the first colleges of higher education in the country to admit women.

Roehampton is a small, friendly, collegiate community where students can live, learn and socialise together on a beautiful and historic campus in southwest London. We offer a range of excellent facilities as well as easy access to the world-class museums, libraries and galleries of one of the most exciting and successful cities in the world.

Itt egy hely, ahol panorámafotók vannak az egyetemről: http://www.roehampton.ac.uk/360/index.html

Váhá, utazó blogot csináltam!

Erősen reménykedve abban, hogy megkapom az Erasmust Londonba, csináltam egy utazó blogot, ahova áttettem az összes eddigi utazós bejegyzésem, és ahol ezentúl a további utazásaim részleteit osztom majd meg. Azokat már angolul, meg kevésbé személyesen fogom megosztani a nagyvilággal. Ami a személyes megjegyzéseket és bejegyzéseket illeti, azokat továbbra is ide fogom írni, ahol csak limited közönség éri el. ^^
Na, és akkor gatyát fölkötni, és irány a világ!

http://johirepul.wordpress.com

Autentikus ír időben Patrick napi felvonulás

Jajj, hogy milyen jó volt a szombati felvonulás! És végül mennyien eljöttek o.o!

A táncos többiekkel már napok óta lelkiekben erre a napra készülődtünk (hogy milyen ruhát veszünk majd fel, ki kivel fog majd táncolni a rögtönzött kis előadásunkban), és erre 19-e reggelén az ember kitekint az ablakon és mit lát? Hogy az addigi tendenciának megfelelően tovább csökkent a hőmérséklet, napsugárnak nyoma sincs és még az eső is szemerkélt. Na, ekkor nagyon dühös lettem, hogy ha tudott pár napja, 15-én olyan meleg lenni, hogy Velencén napoztunk és pólóban sétáltunk össze-vissza, akkor hogy tudott így elromlani az idő akkorra? De sebaj, az ember ha a St. Patrick’s Day Parade mellett döntött, akkor oda el is kell menni!!

Szerencsére a frissen újított zöld pólómat azért föl tudtam venni – igaz, 3 réteg volt alatta, plusz még két réteg harisnya és egy térdzokni + csizma társaságában. ^^ Aztán jöttek még a további accesory-k, mint pl. a Lore of the Rings előadáson vett nagy zöld, kelta lovas lóherém, aztán a zöld szemfesték, az írországi kelta keresztem, és asszem több nem volt

Gerdával 1-kor találkoztunk a Kossuth téren, és a Szabadság térre menetelve gondolkodtunk, hogy vajon csak mi hárman leszünk-e az egész felvonulás, vagy azért jönnek még. És jöttek! Bár egykor még tényleg csak 5-6 ember lézengett a téren, de a 2 órás kezdésre már tömve volt a tér zöldebbnél zöldebb emberekkel, ír és egyéb turistákkal és bevándorlókkal, ír családokkal, egy tökéletesen undorító kivehető fogsorú leprecauhn-nal, egy St. Patrick-kal, akit én azonnal a pápának néztem XD, és kalapokkal meg lufikkal. Hát, igen, emberek vagyunk, kapni a legjobb, és milyen jó volt, amikor megérkeztek a főszervezők mindenféle nyalánksággal! Mindenki kapott egy zöld lufit, aztán a legtöbbünknek a fejére húztak egy hatalmas zöld kalapot, és a kiválasztottak ugye ^^ kaptak még lóherés matricát is, ami most a kabátomon díszeleg <3

2-kor kb. el is indult a menet – a Blackbirdök a suli hatalmas kék zászlaja alatt – a Szabadság térről a Bazilikán (ahol Patrick és a leprecauhn megáldott minket a Bazilika lépcsőjéről) és a Deákon át a Vörösmarty térre, ahol pikk-pakk lenyomtuk a rögtönzött céilit (ami viszonylag érdekesre sikerült a pont ott fölbukkanó nagy csapat olasz turista miatt, akik mindenképp be akartak szállni a táncba, meg a kezünkre kötött lufik miatt, amikkel kb. fölkötöttük magunkat az átfésülés alatt ). A tánc végeztével továbbmentünk a Guiness házig, ahol nagyon ordítottunk és ezzel be is fejeződött első Patrick napi felvonulásunk. A sikeresebbek befértek a pub-ba, mi tovább vándoroltunk a “The Dog’s Bullix” nevű helyre, ahol degeszre tömtük magunkat, zöld sört, ír kávét és ajándék Guiness koktélt iszogattunk és elvoltunk estig. ^^

Képek a Facebookomon: http://www.facebook.com/album.php?id=889785150&aid=651907

Happy hepi nagyon heppy! :D

Jajj, most annyira boldog vagyok, mert végre kiderült a Cambridge Proficiency Exam eredményem, ami azt hiszem egy hónappal előtt csináltam meg kemény teljes egy napos procedúra keretében. Bár az eredmény nagyon nehezen és idegtépő módon derült ki, mert anyukám nem tudott rendesen belépni az oldalra, én meg az egyetemen senyvedtem és mobilon nem tudtam behozni az oldalt, de végül is megtudtam, hogy ÁTMENTEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Vííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí Megvan a C2-es szintem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! I’m a proficient English speaker now, no one can ever doubt that cause I have the power, I have the certificate in my hand, and I will carry it around like a torch. Yesssssssssssssssss! Wheeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!

És még emellett kaptam 3 tanfolyamot a Katedrában is, aminek szinten rohadtul örülök, mert lesz sok-sok szép kis pénzecském, amit elkölthetek könyvekre, meg fényképezőgép tartozékokra, meg ruhára, víííííííííííí!

És most ajánlom mindenki figyelmébe ezt a Cranberries számot, ami olyan vidám, úgyhogy 1-2-3-everybody sing along!