Somogydöröcske over
Hát visszatértem a messzi-messzi tájról és harci sebeimet ápolgatom épp. 
A tánctábor nagyon nagyon jó volt!! Rengeteg új ember, sok új lépés és sok-sok késő esti zumba meg horroros történetmesélés Elég pocsék időt kaptunk ki, de végül is a tánchoz ez majdnem jobb volt, mintha 40 fokban kellett volna megdöglenünk.
Én hétfő délelőtt érkeztem, úgyh az első órám tradi volt azt hiszem, ahol a Garden of Daisies-t tanultuk, ami már egy haladóbb set tánc (mondjuk csoportokra tekintet nélkül mindenki mindenből ugyanazt tanulta, ami kicsit fura volt nekem, mert nem mindenkinek volt meg mindenhez a megfelelő technikai szint, de mindegy…) és sikerült eljutni a lead végéig, ami nem túl nagy szám, mert haladhattunk volna gyorsabban is, de hát ez van. A többit majd videóról megtanulom! (A szerbeknek egyébként egy óra alatt ledarálták az egészet – mondjuk ők úgy vannak, hogy nincs hivatalos sulijuk Szerbiában és csak önszorgalomból kezdtek tanulni, szóval itt tudnak egyedül szervezett módon megtanulni dolgokat, és szépen hazaviszik a tudást fejben vagy videón)
Aztán jött Daca modern koreográfia óra, ami nagyon jóóó volt! Nem gondoltam volna, hogy a modern ilyen jól néz ki és ennyire tetszeni fog. Bár tetszett, be kellett látnom, hogy vannak jócskán korlátaim, mert pl. a kéz és a felső test használata nekem olyannyira nehézkesen ment, hogy őrület. Pedig Daca táncában minden olyan egyszerűnek és triviálisnak tűnt, mi meg egy egyszerű karkörzést nem bírtunk a lépés mellé tenni. Fail… Na, de ez az ír táncosok átka
Ez ment egészen csütörtökig + délelőtti 2 órás technikázás. Aztán délutánra kaptunk jazzt és céilit. Hát, a jazz se az én asztalom, ezt is be kell látnom (valójában arra jöttem rá, hogy az ír táncnál hozzám illőbbet nem is választhattam volna, mert csak az olyan kötött és szabályozott, mint amilyenre én vágyom), mert egyszerűen nem mennek ezek a szabad, hajlékony mozdulatok. Úgyh nem is nagyon erőltettem a jazz órára járást.
Aztán jött a sérülésem. Olyan szerda körül kezdtem érezni, hogy fáj a bokám, de péntek estére már olyannyira elviselhetetlen volt, hogy nem bírtam ráállni meg lemenni a lépcsőn, úgyh tiszta hadirokkant lettem (szóval meghúztam az Achilles ínam). Gábor amúgy fölvilágosított, hogy valszeg nem elszakadt, mert amikor Flately-vel ez történt előadás közben, akkor azt hallotta az egész közönség. Ez megnyugtatott. ^^
Jajj, és az esték! Minden este volt egy órás csapatépítés, ami persze mindig nyűgként éri az embert, de nem volt egyáltalán rossz és annak is örültem, hogy a szerbeket szétszedték, mert így ők is vegyültek és nekünk is lehetőségünk volt az angolt gyakorolni 
Utána pedig drága Gina tartott zumbát, ami isteni!!!!!! Annyira imádom azt a táncot – persze szigorúan csak barátokkal és csak bulik alkalmával, mert tudom, hogy lehet ezt tanfolyamokon is tanulni, de sztem ezt a táncot egyszerűen nem lehet komolyan venni. Én legalábbis csak bulihangulatban tudok ezzel szórakozni. De akkor olyan jó! 20-30-an rázni a seggünket meg illegni-billegni Shakirára meg Broken heels-re XDXD
SD amúgy aranyos kis hely, kb egy tenyérnyi lakossal és egy ritkán nyitva tartó kisbolttal, amit néhanapján elleptünk csupa kekszért meg nasiért. Apropó kaja: most voltam komolyan mondom olyan táborban, ahol minden menzakaja bejött. Olyan finomakat főztek, hogy mindent maradéktalanul elfogyasztottam, sokszor még repetát is kértünk (és komolyan, ki hallott már olyat, hogy lángost, dinnyét meg pizzát kapunk a menzán??? 
)
És végül említést érdemelnek az utolsó nap szerzett kis barátaink – két pici kiscica, akik közül az egyikkel nappal a boltba menet találkoztunk és úgy követett minket, mint egy kiskutya, aztán éjjel a buli után rá és egy kis barátjára találtunk az emeleten, a szobánk előtt egy széken kuporogva (!). Olyan kis tündériek voltak és olyan szuper okosak, hogy nyááááá. Szeretem az állatokat <3 ^_^
Ja, és persze a tábor alatt sem hanyagoltam a koreait: átvettem 3 új leckét és már a 26. leckénél tartok a 30-ból, szóval mindjárt jön a LEVEL 3!!!!! Jeeee. Na, és most bedőlök az ágyba
